Ajkán nőtt fel, Pécsett él, de nem csak ezért különleges a PEN Beck Zoli számára, aki élete egyik legjobb koncertjét a legendás 2010-es Pécsi Egyetemi Napokon adta. Szubjektív visszaemlékezés következik.
"Odavagyok a gyárakért. Persze Ajkán nőttem fel, tudod, abban a városban bármilyen irányba indultál, 10 perc alatt egy gyárkapunál találtad magad. Sose láttam ezeket a gyárakat csúnyának: izgalmasnak találtam a világukat. ahányszor egy hangárt, oszlopokkal megtámasztott csarnokot, vagonáruraktárat láttam, mindig arra gondoltam: itt marha jó volna koncertezni.
2006-ban a Zsolnayban valahogy ez a nosztalgikus érzés fogott el. hogy egy teret olyanra használunk, amire nem szánták, hogy úgy mondjam, nem volt belekódolva a rendszerbe, hogy végül mivé is válik. A bőrgyárral ugyanez a helyzet máig. és annak van más, PEN előtti zenei története is. Itt volt a próbatermünk, talán a 32-es épületben a kétezres évek első felében, a hatalmas épület harmadik emeletén, és emlékszem, ha elromlott a teherlift - és mondhatom, többször volt rossz, mint jó -, akkor a koncertek előtt három emeletet cipeltük a cuccot, aztán hajnalban vissza. Fűtés sem volt, ha már a no-komfort élménye előkerült. De ez nem zavart minket túlzottan.
Pécsett nehéz volt eleinte jól játszani - azt nem tudom, miért. de az biztos, hogy ezt a nehézséget éppen PEN-koncertekkel győztük le. A 2010-es PEN pedig úgy maradt meg az emlékezetemben, mint eddigi életünk egyik legjobb koncertje."
