Immáron harmadik alkalommal startolt el a Zsolnay Fesztivál, mely ezúttal a Pécsi Tudományegyetemmel karöltve várja a fesztiválozni vágyókat. A PTE EHÖK és a Zsolnay Örökségkezelő együttműködésének gyümölcse egy olyan multifunkcionális fesztivál, mely ugyanúgy lehetőséget biztosít a szórakozásra, humorra vágyóknak, mint a kultúrára, zenére nyitott érdeklődőknek.
Már egészen korán nyüzsgött a Zsolnay Negyed, a szikrázó napsütésben a gyerekzsivaj mellett egész napos koncertek adták meg az alaphangot. Az ingyenes programokon nem csak családok, rengeteg egyetemista is részt vett. A családias légkörben mindenki megtalálhatta a számára legideálisabb programot. A háromnapos fesztiválon a délelőttök a gyerekekről szólnak, a legkisebbektől a nagyobbakig kreatív műhelyeken és kézműves foglalkozásokon vehetnek részt. Ilyen volt például a Kerámia Festöde, ahol huszonévesként ismét előtört belőlünk a gyermek, miközben a lehető legszebbre próbáltuk mázolni az általunk választott traktort vagy vasúti kocsit.
Fesztiválhangulat és napsütés
Kora délután a Bóbita szabadtéri színpadon két szeretnivaló kórus vidám előadását hallhattuk; majd a Gingko-színpadon kezdődött a Zsolnay Szalon, ahol Veiszer Alinda vendégei Győrfi Kata, Csicsi, Simon Marci és Kövi slammerek voltak, akik a kerekasztal beszélgetést műveik előadásával tették különlegesebbé. Ha már művészet, a Páratlan festők- festő párok címet viselő szekción nem csak a fényfestők és festőművészek kész műveivel, hanem magával az alkotás folyamatával is megismerkedhettünk, mialatt a pécsi underground bakelit-szerelmesei, mint Nagy Levi „Bagoly” és Karnics Zoli pörgették a pszichedéliát.
Nem sokára ismét a Ginko-téri színpad felé vettük az irányt, ahol a Balcony Players életvidám, fülbemászó muzsikája elhozta az igazi fesztivál-hangulatot. A négytagú csapat különböző kultúrák zenei egyvelegével szórakoztatta egyre növő közönségét. A szégyenlős-ülős koncertre látogatókat, ha nem is sikerült teljes testtel megtáncoltatniuk, azért tömeges lábdobolásra késztették a szépen házasított klezmer és cigány ritmusok. Sose szólt ily szépen, hogy shavalo romale...
Minden Szobába kell egy koncert
Este hat óra környékén már biztosak lehettünk benne, hogy itt valami készül, hiszen a Pirogránit udvarról kiszűrődő zajok egyértelművé tették, hogy hamarosan színpadra lép Pécs egyik legkedveltebb előadója, Halott Pénz. Az együttes a hip-hop és a dögösebbik poprock szerelemgyerekeként definiálható, hiszen a rap szövegek mellé ütős gitár riffeket is kapunk, a zenekar pedig éppen ettől válik igazán egyedivé és szerethetővé. Hét órakor a színpad előtt hömpölygő tömeg már izgatottan vált és toporogva várta Marsalkó Dávidot és csapatát. Néhány percnyi türelmetlen várakozás után végre színpadra lépett a Halott Pénz. A srácok végtelen jó kedve megadta a koncert alaphangulatát, a korai kezdés ellenére mindenki fesztelenül szórakozott és együtt énekelt és tombolt. A koncert repertoárjában természetesen olyan dalok is szerepeltek, mint a Pont olyan, mint a többi, a Minden szobába kell egy álom, a Feneked a gyengém vagy a Farkasok dala. A srácok egy órányi bulizás után szerettek volna elköszönni, de természetesen a rajongók ezt nem engedhették, és a visszatapsot követőn megörvendeztettek bennünket két legismertebb slágerükkel az Ugyanúgy hallasz, illetve a Hello lányok című nagysikerű nótákkal.
A Bulcsú és cimbik SZOBA Sessions-ös koncertjének csak a végét csíptük el: latinosság, el gitárr, el gitárr, minidobszett, egy gyönyörű nagybőgő, vetítés, hátul salsázó fiatalok. Túl nagy a komm-média kar földszintje ehhez, és túl kicsi a színpad, de a zene, még így, minimális hangszereléssel is, azért nagyon a helyén volt. Lenthár Balázs és a Rokokó Rosé akusztikus koncertjeiről ugyan lecsúsztunk, de a SZOBÁban a következő napokban is egymást érik a pécsi zenészifjak lágyra hangszerelt dalai – talán holnap már egy testes jam-sessiönre is futja... A karaván pedig megy tovább a mai Vylyan-teraszi borzsongásra, ami érthető is: masszívan borozós ez a zene. Azért a fesztivál erre is kínál megfelelő nedűket alig 10 méterre onnan, a kürtőskalácsos mellett.
Örömtánc és űrpop rozéfröccsel frissítve
Nem kellett messszire manővereznünk érte, mert a Random Trip már a Gingko-(vagyis: kis)színpadon beleritmizálta magát szívünk és füleink felületeibe. DJ Q-Cee és a Turbo-ból is jól ismert Delov Jávor dobos örökké változó felállású nagyzenekarrá kinövő projektje szépen elegyítette a funkyt, a chillezős elektronikát és az improvizatív hip-hopot, a miki másik végén pedig Saiid örvendeztetett minket. A fekete énekessrác néha egész Bona-i improvizációkba bocsátkozott, de minden minősége ellenére nekem most ez kicsit luftos volt a Random Trip színvonalához képest – máskor lebegést és flow-élményt kaptam tőlük, most viszont „csak” egyszerű feelgood-muzsikálást. Mondjuk ez bőven elég is volt a nagy számú, de csak közepesen lelkesedni merő fesztiválközönségnek... és talán ma Barabás Lőrinccel kárpótolnak ezért is!
A következő állomásunk mi más lett volna, mint a Supernem koncertje? Pogóból örömtánc, űrpopzene, csillaghangulat, áradó jóérzés a zenekar felől, és a Túl a frekvencián album új dalai, amit ha jól sejtem, most és itt, nekünk játszottak többé-kevésbé egészében először. A Harmadik Típusú Szerelem, az Egy a Millióból és a Hova megy ki? mély-mély benyomást és letörölhetetlen mosolyt hagytak a több, mint 1 órásra nyúló koncert után is az arcokon. Gyémántfülbevalós diszkóhuszárokkal táncoltak a rockerek, aki csak tudott, smárolt, aztán hirtelen tüzijáték, olyan szép volt már a vége, hogy majdnem giccses. De csak majdnem.
Gondoltuk, betekintünk a Budapest Börleszk swing-electro házasítását ígérő műsorára is, de csalódnunk kellett: alig 10-20 perc nosztalgikus (egyébként fájóan közismert) feldubbolt klasszikus után standard diszkóba fúlt az érdekesnek induló előadás. Tehát világossá vált, hogy az estet most már csak az ArTérben fejezhetjük be, a Rokokó Rosé késői koncertjével. A 6 pécsi leányzó alteros, folkos, mégis, se nem alter, se nem folk zenéje egyértelműen karakteres, nőies és szépen hangszerelt... néha túlzottan is finomkodó, visszafogott, meglódulásoktól mentes, de késői zárásnak épp megfelelő volt. Akár egy rosé-kisfröccs távozás előtt. De akkor már Rokokó Roséból – a zenekar boldog bormárka-tulaj is lett ugyanis nem régen, és a róluk elnevezett gyümölcsös nedűt SENKI se hagyja ki, amíg tart a feszt!
A „kellemes” szóval lehetne összefoglalni a napot. Semmi igazán kirívó, semmi mélyen megmozgató, semmi igazán katartikus nem történt, de jókedv lengi be a teret, amit különösen megszépítenek a színes égők, a takaros bódék, az édes kis családok és az esti illatok. Holnap, mondjuk magunknak. Holnap már erősen ráhajtunk az élvezetekre.
Szöveg: Budai Tímea, Gerber Petra és Nemes Márk
Fotó: Tóth László (ZSÖK)
