Bár a zárónap időjárás abszolút nem kedvezett a fesztiválozni vágyóknak (mondjuk ki: az eső elijesztette a kényelmesebbeket, az esti vihar pedig hazakergette a döntetleneket), a szervezők mégis gondoskodtak B-tervről, hogy szombat este is legyen lehetőségünk kilátogatni a Zsolnay negyedbe.
Pontosan az időjárás viszontagságainak – illetve a rendszertelen buszközlekedésnek – köszönhetően kissé megkésve, de annál nagyobb lelkesedéssel érkeztünk meg a fesztivál utolsó záró napjára. A rockmaratonhoz és a Fishing On Orfűhöz hasonlóan legalább 1 fesztiváljárat indítása becsatornázta volna az embereket, reménykedjünk, hogy jövőre erre is számíthatunk! Hét óra magasságában léptük át a kapukat, esernyővel a kezünkben és igyekeztük megtalálni a különböző eső esetére tervezett koncerthelyszíneket. A Zsolnay negyed területén alig pár ember lézengett, ám amikor beléptünk az E78 koncertterembe rájöttünk hova is bújt mindenki. Még a tárlatok sem voltak befogadóak: majdnem mindet bezárták 5-re, ráadásul úgy tűnt, a kényszerű tétlenségre és átjáró-őrzésre kárhoztatott biztonságiak fölösleges komolykodással és rugalmatlansággal próbálják fenntartani a feszt zárónapi fényét. Az árusok egyik fele feladta, vagy barátságtalanul feladni készülte már a harcot a természettel („te zenélsz itt ma? – igen – nem akarsz inkább hazamenni, hogy én is mehessek már?” – taps), a másik fele viszont felpörgette a kemencéket: húzós áron, de közel éttermi szinten tömhettük magunkat leginkább a ROOM kirendeltségének hála, ha készek voltunk harcba szállni a közel jégveréssel érte a pultjuknál.
Éppen csak beadtuk kabátjainkat a ruhatárba, amikor felcsendültek az első akkordok és színpadra lépett az ország premier retro-rocker bandája bandája, az Ivan & the Parazol. Ivánék annak ellenére, hogy a tervezettel ellentétben nem a Pirogránit udvaron játszottak, ráadásul a közönség száma is meglehetősen megcsappant, kitörő lelkesedéssel és dinamikával nyomták végig a közel másfél órás koncertet – és azért szellősen az E78-ot kitöltötték.
Azok számára is kellemes csalódás lehetett a show, akik nem ismerték a srácok korábbi munkásságát, vagy túl sok nosztalgiát véltek felfedezni benne. Zenéjük és stílusuk egyértelműen a 60-as, 70-es évek világát és zeneiségét idézi, látható és hallható, hogy munkásságukra olyan volumenű együttesek voltak hatással, mint a The Doors, a Led Zeppelin, The Beatles vagy a Rolling Stones. Természetesen ezek a finom hasonlóságok semmit nem vonnak le a produkcióból, éppen ellenkezőleg: pontosan ettől lesz kimagasló és egyedi, hiszen manapság (a tengerentúli undergroundban végbemenő garázsrock-forradalomtól eltekintve) a megszokottól eltérő, hogy huszonéves suhanc srácok visszanyúljanak egészen a 60-as évekig és teszik ezt nem csupán a megszólalásukkal, hanem a színpadi jelenlétükkel, őrületes gönceikkel is. Iván a fronton végig tartotta a kontaktok a közönséggel, egyetlen percig sem engedte lankadni a figyelmet, és másfél órán keresztül pörgött.
Ráadásul a srácok nálunk mutatták be új lemezünk a Mode Bizarre dalait is – és ezek bizonyították, hogy nem pusztán egy kor okos és profi kópiái, hanem igenis sajátos, egyedi hangzás kialakítása van már folyamatban, és nagyon is jó úton. Az együttes energikussága és közvetlensége megalapozta az este hangulatát, ráadásul percről perce több ember tömörült be az E78-ba. Itt is a zárás tetőzte be igazán az élményt, az Omegás Nem tilthatom meg neked, mint ráadás utáni ráadásszám, ráadásul nevesítve küldve, jóízű imprókkal és levegőbe lengetett mikiállvánnyal.
A nap talán legnépszerűbb off-programja volt A férfiak szexuális élete című szkeccs, ahol stand-up, párkapcsolati elemzés, erotikus humor és némi konyhapszichológia keretében túráztatott minket a FÜGE társulat a Janusz Egyetemi Színházban, 2x is. Az 5 órai előadás secperc alatt betelt, de sokan még Ivánék koncertjéről is elnavigáltak, csak hogy édes-bús bepillantást nyerjenek eme ritka és meg nem értett (ill. ritka értetlen) állatfaj, a Nagy Férfi lelkületébe... És senki nem csalódott.
Ivánék távozása, illetve a darab vége után egy kis szünet következett, ám nem sokkal később színpadra lépett a mára már külföldön is egyre népszerűbb banda, a The Carbonfools. Fehér Balázsék már látszólag több embert mozgattak meg, néhány perc alatt megduplázódott a közönség. ám még így is kényelmesen el lehetett férni. Színesen és változatosan elegyítették a gitárpopot, az indiet és a táncosabb elektromos betéteket, billentyűket – a dalfolyam tetőpontja egyértelműen legújabb dalok, a Closer volt, ami a Clublights-al és a Hideaway-el közel extázisba röpítették a közönséget, és így minket is. Mindenki összehangoltan tombolt és énekelt a bandával, talán még azok is, akik nem tudták, mit kéne.
A Szoba Sessions ma igazán kitett magáért: Cseri Hanna, a KIPU és a PLUG akusztikusra hangszerelt koncertjein többen voltak, mint bármely más nap... A bandák kivételesen hálásak lehettek az időjárásnak, akárcssak az érkezők: a bekényszerült embereket nem csak a tájfunszerű állapotok, de a minőségi műsorok is a székhez szegezve tartották. Hanna tragikomikus, klasszikus dalaiból sugárzó báj (és Dezső, a Disznó kétszeri megéneklése), KIPUék akusztikusan sokkal líraibbá nemesülő dalkölteményei és a PLUG még e korlátozott hangszerparkkal is átütő rock’n’roll showja zajos sikert váltott ki a nagyérdemből, majd az ott maradók fél2ig (kifulladásig) muzsikáltak még közösen – stonerből pop, abból pszichedélia, végül blues és ballada formálódott a húrokon és perkákon. Jól.
Az idő miatt elszigetelődtek egymástól a helyszínek, az Ártér műsoráról csak fogalmunk lehet: a Random Trip tagjaival ettünk-ittunk, őket láthatólag nem zavart meg a rossz idő, és lebilincselő showjukról áradozott minden ottani, akárcsak Manu Delgado hang-dobra éplüő, másvilági koncertjéről. A leginkább talán ezért fáj a szívünk: a világhírű ütőhangszeres egy nagybőgővel és egy effektpulttal megtámogatva keltette a meditatív állapotokat, és bakelitjei, CD-i javát is elhordták. A Fesztivál igazi csúcstartói a Milk & Sugaron tomboló vagy 150 hardcore partyfanatikus volt, akik szó szerint a végsőkig csapatták a világklasszis ütemekre, nem törődve esővel, faggyal, sárral.
A zuhogó eső + szélvihar kombó ellenére azért bőven volt miért bemenni és bent maradni a Zsolnay Negyedben szombaton. És ezért köszönet illet minden résztvevőt és szervezőt. Jövőre egy sokkal-sokkal átláthatóbb műsorfüzettel ill. online jegyfelülettel, és az off-programok hangsúlyozásával meghálálhatják az idei (és jövőbeli) odaadásunkat.
Szöveg: Gerber Petra és Nemes Márk
Kép: Szoba Sessions és Egyetemi Napok
