Nem kell mélyreható zenetörténeti kutatásokat végeznünk ahhoz, hogy megfejtsük, honnan tárta fel az Eosin Ghetto azokat az elemeket, amelyekből felhúzta birodalmának végvárait. A zsíros funk, az ütős hardcore, a pszichedelikus rock és a hip-hop stílusjegyeit összedolgozva egy olyan izgalmas egyveleggel dolgoznak, amit kevesen képviselnek hazánkban és még kevesebben űznek jól. Az Eosin Ghetto ezek után - ha ugyanilyen jó érzékkel építik tovább világukat – az egyik legkomolyabb koncertzenekarrá válhat Magyarországon.
ZEN&Roll: Van-e koncert előtti rituálétok, és ha igen, mi az?
Peti: A Matyival általában közösen ugrálunk, hogy a fizikai tempóérzetek jók legyenek, és sokszor csendben, félálomban töltök el némi időt egy-egy buli előtt. Ez a meditatív állapot segít az átalakulásban, és az erőgyűjtésben.
Dózi: A koncert előtti rituálé részemről a megjelenés gondos átgondolása, fellépő ruha felhúzása, tiszta ruha előkészítése, törölköző magamhoz vétele, szemüvegem elrakása. Mindezek közben pedig arra gondolok, hogy kimegyek és odateszem magam, mint a gép.
ZEN&Roll: Kellett-e már lemondanotok olyan álmotokról, amely miatt belevágtatok a zenélésbe?
Peti: Nem, viszont nehéz volt az, amikor egy ilyen álom valóra vált. Űr keletkezett utána.
Dózi: Nem élek már álomvilágban, ahhoz már sokat tapasztaltam, inkább csak csinálom. Még amit kell.
ZEN&Roll: Mit gondoltok, mi lesz veletek a bűvös huszonhetedik évetek után?
Peti: A bűvös egy, tíz, tizenhat, és tizennyolc után én derülátó vagyok.
Dózi: Én már túl vagyok rajta, de a 27. szülinapomra írtam egy dalt SzámTalan címmel. Na, azóta nem álmodozom feleslegesen.
Az Eosin Ghetto a PEN második napján (pénteken) lép fel a ZEN&ROLL színpadon, 22:40-től.
Eosin Ghetto a Facebookon
