Bár elsőre furcsán hathat a PEN programjai között egy jazz formáció, a PoeJass Special megérdemelten kapott helyet a színpadon. A fiúk képzett zenészek lévén komolyan veszik, amit csinálnak, de mégsem válnak iskolássá, unalmassá vagy feszengővé. Ellenkezőleg, élvezetes zsibongást keltenek a hallgató minden tagjában instrumentális, improvizatív zenéjükkel, amiben bőven jut szerep még egy bőgő szólónak is. A tárgyfetisiszta formáció a PEN-re, ellensúlyozva az alteres-rockos dominanciát, latinos és funky elemekkel vegyíti az amúgy is kellően ellazító és táncolható dallamaikat.
ZEN&Roll: Van valamilyen koncert előtti rituálétok?
Ferenczi Roland: Kávé és szóda.
Baksa Péter: Bemelegítünk általában, mint ahogy a zenészek szokták. És a pakolás. Csupa ilyen nagyon egyszerű és átlátható dolog. Nincs ilyen közös pisilés, mint ahogy a 30Y-nál szokták. Minket a zene köt össze, nem a rituálé.
ZEN&Roll: Le kellett már mondanotok olyan álmotokról, ami miatt belevágtatok a zenélésbe?
Baksa Péter: Például az, hogy zsír gazdag legyek, arról abszolút le kellett mondanom.
Tóth Lajos: Itt hosszú távú célok vannak, nem rövid távúak. Az élet meg mindig hozza a lehetőségeket.
Baksa Péter: Ezt máshogy nem lehet csinálni, minthogy az ember vakon hisz a terveiben.
Balogh Balázs: Nekem rövid távú terveim is vannak. Hogy nyári fesztiválokon játsszunk a Poejass Speciallel, ahogy az előző években volt már erre példa. Ott nem csak négy vendégnek játszol egy klubban, amiért megkapod a pénzt és hazamész, hanem szabad tér van, együtt levés, és másokat is megnézel. Nekem ez egy jó dolog, hogy eljutok ilyen fesztiválokra, engem kérnek meg, hogy játsszak, ami miatt aztán megismerek másokat, más zenéket és zenészeket is.
Ferenczi Roland: Az is például cél, hogy minél több emberhez eljussunk. Egy másik formációval turnéztunk Spanyolországban, azok az emberek lerángattak minket a színpadról, nagy élmény volt. Tehát amikor emberek közötti kulturális áthidalásról beszélhetünk, ilyen közös nyelvről, mint a jazz. Szerintem ez cél, hogy minél több emberhez ilyen módon eljussak, hogy egy baranyai kistérségi érzelemcsomagot átküldjek valahova a világnak.
ZEN&Roll: Mi lesz veletek a bűvös huszonhetes év után?
Tóth Lajos: Ahhoz kell egy bizonyos sztárság is, hogy megérezhesse valaki, mit érezhettek azok az emberek, akik emiatt öngyilkosok lettek. Annak idején pont a jazz zenészek voltak így, hogy rövid idő alatt olyan magasra jutottak zeneileg és olyan mélyre emberileg, hogy ezért voltak ezek a korai halálesetek.
Baksa Péter: Az ’50-60-as években egy jazz zenész lehetett akkora sztár, mint most Kurt Cobain. Igazából a mostani jazz világba annyira nem kapcsolható ez a bűvös huszonhét év, mert általában mindenki vigyáz magára, vagy aki nem, az is inkább negyven éves kora körül hal meg.
Balogh Balázs: Vagy huszonnyolc, a huszonhetet igyekszünk elkerülni…
Tóth Lajos: Emberfüggő, hogy ki hogy dolgozza fel a sikert. Mi még nem éltük meg azt, hogy lapáttal merjük a kokaint.
A PoeJass Specialt a PEN második napján, pénteken 20:30-tól láthatjátok a ZEN&Roll színpadon.