Akik hisznek a természetfeletti entitásokban, joggal feltételezhetik, hogy Fortuna istenasszony nem kedveli a kemény rockot. Mert ha szeretné, akkor a The Talking Horse tagjai nem Magyarországon, hanem New Yorkban látják meg a napvilágot, ahol az első kósza számötletük után pajzsra emelték volna őket és az általuk egy korábbi interjúban találó poénossággal meghatározott „hardest rock ever core” stílus halhatatlan istencsászáraivá lettek volna közfelkiáltva. Ehelyett azonban kishazánk rögvalósága lett osztályrészük, azonban ez mit sem változtatott az USA keleti partjának mindenféle „core” zenekaraihoz méltó lendületükön.
Zen&Roll: Van-e koncert előtti rituálétok, és ha igen, akkor micsoda?
The Talking Horse: Pakolás, utazás, beállás...pakolás, utazás, beállás...pakolás, utazás, beállás...pakolás, utazás, beállás...pakolás, utazás, beállás...
Z&R: Le kellett-e már mondani olyan álmotokról, amely miatt belevágtatok a zenélésbe?
TTH: Nem, még mindig álomvilágban élünk és nem is akarunk kijutni onnan.
Z&R: Mit gondoltok, mi lesz veletek a bűvös huszonhetedik évetek után?
TTH: Optimisták vagyunk: már lejöttünk az LSD-ről és vadászpuskánk sincsen.
A The Talking Horse a PEN harmadik napján (szombaton) 22:40-től robbantja szét a Zen&Roll színpadot.