Utolsó napjához érkezett kedvenc nyárindító fesztiválunk, a Fishing On Orfű, azonban a résztvevők semmi jelét nem mutatták annak, hogy elfáradtak volna a negyedik napja tartó koncertezésben. A nagyszínpadon olyan fellépők gondoskodtak a remek hangulatról, mint az Anna and the Barbies, a Heaven Street Seven, a Vad Fruttik, majd a négy napnak méltó keretet adott a Kiscsillaggal való befejezés.
A késő délutáni órákban az Anna and the Barbies pörgette fel a sörstandoknál megpihent embereket, már itt nyilvánvaló volt, hogy az utolsó nap sem lesz kevésbé közkedvelt, mint az előzőek. A korai időpont ellenére a tömeg még néhol hézagosan, de közös lelkesedéssel tombolt Annáék megszokottan energiabomba dalaira.
Mire a Heaven Street Seven színpadra állt, a kellőképpen felajzott közönségben már nehezebben lehetett utat törni, rengetegen voltak rá kíváncsiak, hogyan fogta ki a krézi srác Dél-Amerikát. Szerencsére a Hullik a zápor című szám legkevésbé sem volt aktuális: a lehető legideálisabb fesztivál-időjárásról gondoskodtak az égiek, szinte a Fishing egészében.
A Made In Pécsen nem sokkal később az Egyedi Peti által vezetett Óriás állt éppen föl. Nem sokkal háromnegyed kilenc után kezdtek el játszani és végig kontaktot tartva a közönséggel, több mint egy órán keresztül lehettünk részesei Petiék örömzenéjének. A rajongók persze végig tombolták a koncertet, ám a hangulat az utolsó két dal közben szökött a tetőfokára: a Fát dönteni és a Mindenki írja dalokat teli torokból üvöltötte a közönség.
A Vad Fruttikra már teljesen besötétedett, és aki eddig nem állt be az első sorokba, annak már nem volt sok esélye: ekkorra telítődött a színpad előtti terep (nem sejtettük, hogy ezt még lehet fokozni.) A színpad előtt hömpölygő tömeg tanúbizonyságot tett róla, hogy Likó Marciék zenekara az alternatív szféra legkiemelkedőbb jelensége. Felcsendültek régi, ám ismerős nóták is, mint a Sárga Zsiguli, a Kemikáliák vagy a Limonádé. Ám csemegézhettünk az új dalok közül is: A Válaszok nélkül, a Darabokban, a Másodpercek és Decibelek ugyanolyan eufórikus hatást értek el, mint a régi klasszikusok. Marci színpadi jelenléte átjárta a teret, végig tartotta a kapcsolatot a méretesre duzzadt tömeggel és igyekezett minél erőteljesebb és színvonalasabb előadást produkálni.
A Made in Pécsen aztán érkezett az évtized legfontosabb magyar zenekara, a Soori&Poolek, amely korunk legégetőbb problémáit énekli meg, legyen szó a kíméletlen módon bevágó tangáról, avagy az ámokfutó Elton John megállításáról. Az ujját mindig a közélet aktuális ügyeinek ütőerén tartó zenekar ezúttal is reflektált az elmúlt hetek legfontosabb ügyeire, azaz a Trónok harca évadzárójára és a focivébére – mi legalábbis így értelmeztük a közönség közé bedobált gumibunkókat és gumikardokat, illetve focilabdákat.
Végül, de nem utolsó sorban felcsendültek a Kiscsillag dallamai. A nap folyamán az éneklés és tombolás itt hágott a tetőfokára, nem meglepően. A fiúk az új, Szeles albumról is válogattak, de olyan régi kedvenceket is hallhattunk, mint a Ha én lennék, vagy a Sirály. Természetesen a fesztivál ihlette Fishing on Orfű című dal sem hiányozhatott.
Idén sajnos ismét kihunytak a fények, bezárta kapuit a camping, ám az elmúlt négy nap emlékével és élményeivel a zsebünkben várhatjuk a következő Fishinget. Jövőre, ugyanekkor, ugyanitt!
Szöveg: Gerber Petra, Mezei Réka
Kép: Jakab Fruzsina
