Harmadik napja dübörög a pécsi tengerszem partján az ország legnagyobb és mégis családias alter zenei fesztiválja, a Fishing on Orfű, ami a júniusi március ellenére is vonzotta látogatóit. A harmadik nap a nagyszínpadon nonstop slágerparádét hozott Péterfy Borival és a Quimbyvel, míg a kettes számú színpadon az Isten Háta Mögött és a 30Y kínált minőségi alternatívát.
A papírformának megfelelően minden egyes kiadó hely megtelt a Fishing pénteki napjára is, így a bérletesek voltak előnyben, illetve azok, akik előre megfontolt szándékból megvásárolták jegyeiket. Hiába a tágas szabad tér, a tömeg több koncerten is túlcsordult a színpadok előtti téren. Mivel este nyolc óra után estem be a számomra ismeretlen Panoráma Campingbe, így éppen csak sikerült elcsípnem Péterfy Boriék utolsó akkordjait, ám a jelek szerint éppen jókor érkeztem, hiszen Bori a már ekkor óriási méretűvé dagadt közönség közé vetette magát és úgy énekelt együtt a tomboló embertömeggel. Ez már önmagában akkora impulzus volt, hogyha az este folyamán más nem is történt volna, akkor is lenne mire emlékezni. Miután Boriék elhagyták a pódiumot átvándoroltam a Made in Pécs színpadhoz, ahol éppen az Isten Háta Mögött készülődött fellépésére.
Míg ők beálltak, tettem egy kisebb kitérőt és a fröccsszünetből visszatérve már hallottam is az ismerős dallamokat. A koncert elején még igen szerény méretű nézőközönség pár dal után már betöltötte a teret, az IHM pedig egy igen combos koncerttel hálálta meg a figyelmet. Az Ü számomra egyébként szimpatikus elektronikus kitérője a jelek szerint a múlté, egy órás zúzást kaptunk a Fishing kemény magja nagy örömére.
Az IHM után éles váltásként irány a Tisza nagysátor, ahol már izzott a levegő a Halott Pénzen. Marsalkó Dávidék csakúgy, mint a Zsolnay Fesztiválon most sem okoztak csalódást, hiszen végig együtt éltek és zenéltek a közönséggel, ráadásul a HétfőSzerdaSzombatKedd című nótájuknál a színpadra hívták a Supernem énekesét, Papp Szabit is, ekkor pedig eufórikus magasságokba emelkedett a koncert hangulata.
A Halott Pénz koncertet a vége előtt néhány perccel hagytam ott, hogy bekukkantsak Kiss Tibiékhez is az OTP nagyszínpadra. Mondanom sem kell egy gyufaszálat nem lehetett volna leejteni, annyian gyűltek össze a színpad előtti-melletti területeken. A Quimby természetesen hozta a tőle elvárt és megszokott színvonalat, a zenekar olajozott gépezetként zakatolt, klasszikus dalaikat csak úgy harsogták a rajongók.
A Quimby fináléja idején már gyülekezni kezdett a közönség a Made in Pécs színpadon a 30Y fellépésére.
A tavalyi fesztiválszezont kihagyták Beck Zoliék, akik közben egy gitárossal is kevesebben lettek, így érdeklődve vártuk őket. Zoli saját bevallása szerint a délutáni fröccstúrán hagyta hangja egy részét, de a zenekar lendülete és lelkesedése óriási volt. A bő egyórás koncert a klasszikusokra koncentrált, amelyek Gradvolt Endy hiánya miatt némileg áthangszerelésre kerültek; feltűnő a billentyűk megerősödött szerepe, ami több dalnak igen jót tett. A vége felé előkerült egy újabb dal is a tavasszal megjelent EP-ről a közönség nagy örömére; úgy tűnik, a 30Y újra jó úton van.
A 30Y után hazafelé vettük az irányt, elvégre a szombat még durvább lesz, mint a péntek: többek között Soori&Poolek, a Bëlga és a Kiscsillag garantálja a tömegjeleneteket, az igazi ínyencek pedig például a Meztelen Diplomatákon kukkolhatnak. Reméljük, jó előre megvetted a jegyedet.
Szöveg: Gerber Petra
Kép: Jakab Fruzsina