A pécsi kocsmák állandó bútordarabjának számít Lenthár Balázs, aki nem csak zenészként, hanem civil mivoltában is szórakoztató társaságot nyújt bárkinek. Öblös nevetését hallva távolról bemérhető holléte, meglátva pedig biztosak lehetünk benne, hogy kezében rosé fröccsöt vagy egy szál gitárt tart. Utóbbi esetben blues- és rock’n’roll-sanzonokkal, amerikai contryra hajazó dallamokkal lazítja hallgatóságát, legyen akár fesztiválszínpadon, könyvesboltban vagy füstös csehókban. Aktívan 2008 óta koncertezik, de első gitárját már 13 évesen lobogtatta a nőnem fiatal tagjai előtt.
ZEN&Roll: Van-e koncert előtti rituáléd, és ha igen, mi az?
Balázs: Megiszom egy töményet. Esetleg kettőt.
Zen&Roll: Le kellett-e mondanod olyan álmodról, ami miatt belevágtál a zenélésbe?
Balázs: Alapvetően teljesen kényelmes helyzetben vagyok, mert a csajozásért vágtam bele a zenélésbe, és ezt az álmomat nem kellett feladnom hál’ Istennek, mert működik.
Zen&Roll: Mit gondolsz, mi lesz veled a bűvös huszonhetedik éved után?
Balázs: Amikor betöltöttem a huszonnyolcadik életévemet, azon az éjszakán gondoltam rá, hogy felkelek és a világ legjobb zenekarában találom magam, de mivel nem így történt, valószínűleg életben maradtam… Vannak az ember korszakában vízválasztónak kikiáltott évfordulók, a tizennyolc, a huszonöt, zenészeknél a huszonhét vagy a harminc év. Ebből én hármat megéltem, és arra kellett rájönnöm, hogy ezután is a budipapír csak budipapír maradt, a kisfröccs csak kisfröccs maradt, sok minden nem változott.
Lenthár Balázs a PEN első napján (csütörtökön) hangolja a közönséget 19:00 órától a fesztiválra a ZEN&Roll színpadon
